Versek a szerelemről, Gyönyörű versek, szerelmes

Azért jöttem, hogy a bölcs, és megkérdezte tőle:
„Mi a szerelem? Azt mondta:” semmi "
De tudom, hogy van írva egy csomó könyvet:
Eternity egyedül írási, és mások - abban a pillanatban
Ez sötét tűz, akkor elolvad, mint a hó,
Mi a szerelem? „Ez az ember!”
Aztán nézett egyenesen az arcába,
Ahogy érted? „Semmi, vagy mindent?”
Azt mondta mosolyogva: „Te adtál választ magad!:
„Semmi és minden!” - a középső nincs itt! "

Nagy bölcsesség -, hogy várjon;
Nagy boldogság - hinni;
És úgy érzi, hogy újra
Hope megnyitja kapuit
Csatolt ha nincs erő,
És a könnyek, nyelési nevetve,
És alá, hogy nem kér,
És hinni, és nem kell félni,
És kemény, és pontosan tudják -
Hope megnyitja kapuit
Ha megtanulod, hogy várjon,
És szent valami hinni.

Vegyült, egyesült
A valóság és az álom,
Minden kisebb esések
Baljós ég -

És megyek, és esik,
Pokorstvuya sorsa
Egy ismeretlen élvezet
És a gondolat - rólad.

Szeretem elérhetetlen,
Mi talán nem.
Saját gyermeke kedvenc,
Az egyetlen fény!

A lehelet finom
Úgy érzem magam, mint egy álom,
És a fátyol a hó
Egyszerű és édes nekem.

Tudom, közel az örök,
Hallom a vérfagyasztó.
Végtelen csend.
És a homályban. És a szeretet.

Oldott a nyársat a folyó felett fűz,
Milyen szomorú az, milyen szép lány!

Wind razlohmatil csodálatos haj,
Meleg tavaszi eső után egy fésű,

Csak a fűz keservesen sír a folyó felett,
Várakozás kimegy a föld felett Dawn.

„Nem kell sírni, Iva” - mondja neki a szél -
„Nem láttam meg szebb a világon.”

Meddig fog sírni Willow folyó felett:
Nyár nős, egy finom éger.

vadludak

Reggel, így a vízparti rét
Vadludak repülnek délre.
És mögötte a húrok liba
Kapkodván délre ajtófélfa fürj.

Minden mögött: a hideg éjszaka,
És rozsdás lemez és az első havazás.
És ott, a déli, pálmafák és kagylókból
És a meleg Nile meleg béka.

Gyerünk! Gyerünk! Az út messze van,
A szigorúbb hideg, sűrű felhők,
Az időjárás-változás, a szél vadul,
És ez nem swing, a szárnyak nehéz.

Sötétedik. Élesebb szél mellkas,
Gyengülő erő, nem, várj!
Majd egy hosszú, úgynevezett fej:
- Alattunk a tenger! Kövess engem!

Le gyorsan! Inkább az alján a víz!
És ez azt jelenti - pihenés és étel!
De miután hirtelen elment a fürj.
- Hol vagy? Víz az Ön számára - baj!

Igen, ez látható a világon, és a halál piros.
Meg lehet másképp is élni. Halál - mindig ugyanaz.
Nincs több erőt. És ment fürj
Ott, ahol a hullámok, ahol a béke és a sötétség.

Hajnalra minden csendes volt. csend.
A lassúság fontos hold
Behálózta a hálózat arany csillag,
Titokzatosan lógott a víz felett.

És ebben az időben a távoli vizeken
Otthon Odessza, hogy a kikötő,
Csendben sétáltak szép turbohod,
Szeme villog helyzetjelzők.

Hirtelen az őr, aki ott állt a kormány,
Végignézett az oldalán, és megállt, mozdulatlanul.
Aztán füttyentett - Jester rám szakadjon fel!
Ez csodák! Csak nézd!

A sugarak a hajnal, megfeledkezve a szokásos félelem,
Liba megingott csendben a hullámok.
Mindenki fáradt csendben
Fürj alszik a hátán.

Ez vezetett a torkát. Olyan éhes.
A hal körül - valaha is számít!
De sem a halak nem merültem
És más mélységben nem mártott.

Felállt a tenger felett pezsgő kerek,
Vadludak repülnek délre.
És mögötte a húrok liba
Kapkodván délre ajtófélfa fürj.

Liba repülő tüzes napkelte
És lesik a hajó követte -
Hogyan néz ki - a tenyér a plexi -
Két karóra - tapasztalt tengerész!

Csak felébredni melletted,
Egyszerűen érintse meg a gyengéd kéz.
Találkozni egy meleg szerető szeme
És magányos, amikor távol vannak.

Csak beszélni bármiről hajnalig,
Csak nevetni, és csak légy szomorú.
Ne feledd, a boldog nyár.
Csak vegye sértésnek, csak megbocsátani.

Csak álom feküdt melletted,
Csak mi ketten számítunk változásra.
Csak szeretni teljes lelkemmel
És egyre ugyanolyan érzéseket cserébe.

Csak hogy legyen egy egységnek
És csak elveszíteni az egészet:
Hirtelen megfeketedik, fehér volt.
Csak egy nap, nem érted.

Én csak kérni az Úristen
Kényszerít bennünket, hogy, hogy szeretnek megmenteni.
Végtére is, az életünk - ez ugyanazon az úton.
Szóval nézzük csak élni és szeretni.