Számomra a háború

Számomra a háború?

Számomra a háború? Ez egy piros kartondoboz egy szekrény nagyapjára, amelynek én vagyok 5 éves, tette, hogy az „Szovjetunió Hőse”, és temették el az udvaron. Az öreg nem vette észre a veszteséget. Csak addig tartott, nagymama temetésén, de nem vallotta be neki.

Számomra a háború? Ez egy bekezdés egy tankönyv a történelem, nem is emlékszem, melyik osztályba telt el.

Számomra a háború? Irreális a butaság, amely a szemét politikusok, a beteg saját érdekek ütköznek egymással állam segítségével az emberek ágyútöltelékként.

Számomra a háború? Ez az, amikor, miután a tisztelgést a győzelem napja dagad a fiatalok elhagyják a központtól területeken.

Számomra a háború? Úgy hallotta, üzenet diszpécser Koltsovo repülőtéren arra május 9 VIP lounge ingyenes veteránok.

Számomra a háború? Ez kedves nagymama mondja, hogy hogyan 1941. A 45. számítva az élelmiszerek kártyák kellett enni tehén trágya, burgonya héjat és sült patkányokban.

Számomra a háború? Ez tetves felhő inspiráló beszédeket, hogyan köszönjük veteránok mit mentett hazánk kibaszott Hitler, aki azt akarta, hogy mindenki dugni.

Számomra a háború? Ez rühes kutya mozog a lába alatt lábatlan nyomorék.

Számomra a háború? A szó, hogy tudom, a legtöbb esetben a film, ami azt mutatja, hogy a szereplők Spire ápolók, azt mutatják, önfeláldozás, a front-line barátság, hazaszeretet.

Számomra a háború? Úgy szétszórva Magyarország műemlékek mogorva fickó sisakok alá, az „sír az ismeretlen katona.”

Számomra a háború? Ez a téma egy állást a szociális háló, hogy az éppen olvasott.

Számomra a háború? Ez az, amikor megy vissza a következő felvonulás, tartja a kezét a meleg ráncos kezét nagyanyja, elfelejtette a nevemet. Lelassul, megkérdezem:
- Nos, Babus, mint egy felvonulás?
- Mi üt még?
- Nos, mi csak menni?
- Nem emlékszem sem a felvonulás.